Megoldásközpontú újságírás és a lapzárta

Írta újságíró

Lane Anderson portrait
Lane Anderson

Lane Anderson New York-i újságíró, a New York Egyetem vezető írásoktatója. Sokat foglalkozott a társadalmi igazságosság és a szegénység ábrázolásával, a Society of Professional Journalists (SPJ) több díját nyerte el. Az Észak-Karolinai Egyetem Annenberg Újságíró Iskolájának egészségügyi újságírással foglalkozó ösztöndíjasa volt.

Megoldásközpontú történeteket írni szoros heti határidőkkel igen megterhelő feladat, bár a megoldásra fókuszba állítása akár meg is gyorsíthatja a feldolgozás és az írás folyamatát. Az alábbiakban néhány jótanács arra, hogyan alkalmazzuk ezt a szemléletet a maximum 800 szavas történetek feldolgozásakor.

1
Egy jó tanulmány, főleg, ha longitudinális jellegű és megbízható, ismétlődő „megoldásokat” vizsgál, megfelelő alapul szolgálhat gyors és hiteles történet megírásához.

A tanulmányok előnye – főleg, ha azokat már publikálták és szakértői kontrollon estek át, hogy az anyagot profik ellenőrizték. A kutatók rendszerint kifejezetten örülnek, ha eredményeikről beszámolhatnak és viszonylag könnyű őket interjúra bírni, de ők maguk általában nem túlzottan keresik a kommunikációs lehetőségeket. Ha hasonló témában jártas, de eltérő eredményeket publikáló kutatókat is megkérdezünk, még kerekebb lehet történetünk. Olyan tekintélyes tanulmányok ismertetésével, mint ahova ez a link vezet, mindenki nyer, főleg az olvasók, akik feltehetően nem túl gyakran ütik fel a JAMÁ-t (az Amerikai Orvosok Egyesületének szaklapját).

2
A nonprofit szervezetek megoldásokon dolgoznak, de a róluk szóló cikkek olykor túl rózsásak, már-már PR jellegűek.

Ennek persze nem kell így lennie. Több nonprofit szervezet munkája szolgálhat egy történet alapjául, ha az újságíró szembesíti az érveket és ellenérveket és nemcsak a szolgáltatókat mutatja be, hanem azokat az embereket is, akiknek e célzott tevékenységből hasznuk származik. Úgy kell a kutatómunkát végezni, hogy bármilyen megoldásra fogékonyak maradjunk, hiszen a megoldások nem hibátlanok. Például ez és ez a két történet azokról a nonprofit programokról szól, amelyek célja, hogy a kisjövedelmű családokat moduláris lakókocsik – mobil házak - vásárlásával juttasson otthonhoz. A cikkek beszámolnak e módszer esetleges hátulütőiről is. Ilyen lehet például, ha a mobilházak tulajdonjoga bizonyos helyzetekben mások kizsákmányolásához vezet. Ha mindkét fél szempontjait ábrázoljuk és a megoldást a megfelelő kontextusba helyezzük, elkerülhetjük a megoldás felmagasztolásának csapdáját.

3
Nem gond, ha a történet csak a megoldás egy részét mutatja be.

A legtöbb komoly problémának nincs egyszerű és nagyszerű megoldása – épp ezért nehéz velük megbirkózni. Könnyű elképzelni, hogy majd megtaláljuk a tökéletes és teljes megoldást, de ilyen ritkán adódik. Helyesebb inkább őszintén megírni, hogy ez részleges megoldás, hatása korlátozott, még sok munka van hátra és lassú haladásra kell számítani. Például ez a történetez a történet a szülést követően hívható „momobilokról” szól, amelyek a New Jersey állambeli Camdenben házhoz mennek, hogy a kismamának ne kelljen szabadságot kivennie és orvoshoz utaznia. Vajon ez működhet ugyanígy másutt is? Vajon ez a módszer megoldást nyújt minden helybéli kismamának? Nem. Segíthet-e másoknak abban, hogy hasonló apró, de ügyes innovációval próbálkozzanak? Igen

4
Ne dobjuk a kukába a sikertelen megoldásközpontú történeteket!

Nem a mi dolgunk, hogy megtaláljuk „a” megoldást. A kudarcok éppúgy részei a jó megoldáshoz vezető folyamatnak. Ez a történet a New York állambeli Yonkers iskolai körzeteiről szól, ahol a város vezetése kitartó módon törekedett arra, hogy a helybéli középiskolás tanulók továbbtanuljanak. A főiskolai bejutást segítő program nagyon sikeres volt. A végzősök 85 százaléka bekerült felsőfokú tanintézetbe, főleg a helyi közösségi főiskolára. Hol itt a csapda? Egy évvel később kiderült, hogy ugyanezek a diákok szinte mindannyian lemorzsolódtak. A sikersztorit tehát épp a kudarcos rész teszi megalapozottabbá és teljesebbé. Miért hagyták ott a főiskolát a diákok? Milyen kezdeményezésre lenne szükség, hogy a diákokat ne csak a főiskolára való bejutásban segítsék, hanem abban is, hogy eljussanak a diplomáig? Ez a típusú megoldásközpontú történet teljesebb képet ad, mert egyaránt tartalmazza a hibákat és a kudarcokat.

5
Szakújságíróként adagolhatja is a történetet.

Sokkal több ismeretet lehet szerezni a bevált módszerekről és megoldásokról, ha az újságíró saját szakterületéről vagy kiemelten fontos témákról ír. Teljesen elfogadható, ha egy súlyos problémára talált megoldás egyes részeit rövidebb történetekben dolgozza fel, akár rövid sorozatot is írhat. A prostitúció kiterjedt téma és számos irányból megközelíthető. Ez a történet például azt mutatja be, milyen megoldásokkal próbálja visszaszorítani a rendőrség a prostitúciót. Az ezt követően megjelent sztori a prostituáltak segélyezéséről és lakásgondjaik megoldásáról számol be. Néha a megoldások még csak formálódnak és a cikksorozatokban az olvasók is követhetik ezt a folyamatot. Nem szükséges mindent egyszerre, mindenre kiterjedő, befejezett történetbe belezsúfolni.

A BIZONYÍTÉKOK MÉRÉSE ÉS ALKALMAZÁSA

Az Anchorage Daily News egyik történetét (szerző: Kyle Hopkins) használtuk fel egyik oktatási anyagunkban (Health Guide), valamint a képzéseken. A cikk találóan megválaszolja azt a kérdést: „nevezhető-e megoldásközpontú történetnek az, amelyik kevés vagy semmilyen bizonyítékot sem tartalmaz?” A történet egy olyan programról szól, amelyet még nem értékeltek hivatalosan. Mégis remek a cikk. Elmagyarázzuk, mitől lett Kyle Hopkins cikke alapos és kiváló színvonalú bizonyítékok nélkül is.